Védegylet - Koppenhága lesz Seattle valódi folytatása?

A koppenhágai mozgósításnak van egyfajta seattle-i jellegzetessége. Ugyanakkor Koppenhága nemcsak egy újracsinált Seattle. Inkább úgy érződik, hogy a progresszív tektonikai lemezek változtatásával, egy olyan mozgalmat alkot, mely a múlt erősségeire épít, de tanul annak hibáiból is. - írja Naomi Klein a Nation-ben, a decemberi koppenhágai klímakonferencia kapcsán.

http://maps.google.com/maps/ms?ie=UTF8&hl=en&t=h&source=embed&msa=0&msid…

írta: Naomi Klein - 2009. november 12.
megjelent: The Nation

A minap megkaptam David Solnit és Rebecca Solnit a „Seattle-i csata történetének csatája” egy publikáció előtti példányát. Annak a történelmi aktivista koalíciónak a 10 éves évfordulójára fog megjelenni, amely blokád alá vonta a WTO Seattle-i csúcsát, a szikra volt, amely felizzította a nagyvállalatok elleni világmozgalmat.

A könyv lenyűgöző beszámoló arról, mi az ami valójában történt akkor Seattle-ben, de amikor David Solnittal, a közvetlen-akciók gurujával - aki segített kitervelni a blokádot - beszélgettem, úgy vettem észre sokkal kevésbbé érdekelte 1999 felidézése a közelgő ENSZ éghajlatváltozási csúcsánál, és az „éghajlat igazságosság” akcióknál, amelyek megszervezésében segédkezik USA-szerte november 30-án. „Ez kifejezetten egy Seattle típusú momentum” mondta Solnit.”Az emberek készen állnak a csatára”

A koppenhágai mozgósításnak van egyfajta Seattle jellegzetessége : az ott majd jelenlévő csoportok széles spektruma, a megmutatkozó taktikák különbözősége és a fejlődő országok kormányai, akik készek az aktivisták követeléseit a csúcs részévé tenni. Ugyanakkor Koppenhága nemcsak egy újracsinált Seattle. Inkább úgy érződik, hogy a progresszív tektonikai lemezek változtatásával, egy olyan mozgalmat alkot, mely a múlt erősségeire épít, de tanul annak hibáiból is.

A média, az általa „anti-globalizációsnak” nevezett mozgalmat azért kritizálta, mert annak mindig is hosszú volt a listája, ami a panaszokat illeti, de csak nagyon kevés konkrét alternatívát javasolt. A Koppenhágában összefutó mozgalom ezzel ellentétben egy konkrét ügyről szól - az éghajlatváltozásról - , de mindent egy következetes narratívába fon össze: az okokat, a megoldásokat, gyakorlatilag a bolygó minden ügyét felölelve. Ebben a narratívában, éghajlatunk nem csupán bizonyos szennyező szokások miatt változik, hanem a mögöttük meghúzódó kapitalista logika miatt, amely a rövid-távú nyereséget és állandó növekedést értékeli mindenek felett. Kormányaink szeretnének meggyőzni arról, hogy ugyanezt a logikát az éghajlatváltozás szolgálatába lehet állítani, az éghajlat krízis megoldásához - egy ‘karbon’ nevű forgalmazható árucikket kreálva és süllyesztőkké változtatva az erdőket, ültetvényeket, melyek majd kiegyenlítik tovaszökő kibocsátásunkat.

Az éghajlat-igazság aktivisták Koppenhágában majd azt vitatják, hogy a karbon kvóták kereskedelme messze esik az éghajlat krízis megoldásától és az atmoszféra példa nélküli privatizációját képviselik, a megváltások és a süllyesztők pedig azzal fenyegetnek, hogy koloniális méretű erőforrás elszívás tárgyai lesznek. Ezek a piacalapú megoldások nemcsak hogy kudarcot vallanak az éghajlat krízis megoldásában, de ez a kudarc drasztikusan elmélyíti a szegénységet és egyenlőtlenséget, mert a legszegényebbek és legsebezhetőbb emberek az elsődleges áldozatai az éghajlatváltozásnak - és az elsődleges kísérleti malackái is ezeknek a kibocsátás-kereskedelmi sémáknak.

Az aktivisták Koppenhágában nem csupán nemet mondanak minderre. Agresszívan lendítik majd előre azokat a megoldásokat amelyek egyidejűleg csökkentik a kibocsátást és szűkítik az egyenlőtlenséget. Az eddigi csúcstalálkozókkal ellentétben, ahol az alternatívák, csak mint utógondolatok jelentek meg, Koppenhágában az alternatív megoldások központi szerepet játszanak majd. Például a közvetlen-akció koalíció a Climate Justice Action (Klíma Igazság Akció) felkérte az aktivistákat, hogy december 16-án rohamozzák meg a konferencia központot. Sokan ezt egy bringás blokád részeiként fogják megtenni, egy még nem leleplezett „ellenállhatatlan új, ellenállási gépezetet” közösen hajtva, mely sok száz régi kerékpárból készült. Az akció célja nem a csúcs lezárása Seattle-stílusban, hanem annak megnyitása, átalakítása egy „olyan hellyé ahol a mi napirendi pontjainkról beszélünk, alulról jövő napirendi pontokról, a klíma igazságosság napirendi pontjairól, igaz megoldásokról, az ő hamis megoldásaikkal ellentétben… Ez a nap a miénk lesz.”

Az aktivista tábor javasolt megoldásai közül néhány ugyanaz, amelyek mellett a világ igazságosság vagy hivatalosan globalizációkritikus mozgalom évek óta száll síkra: helyi, fenntartható mezőgazdálkodás; kisebb, decentralizált energia projektek; az őslakosok földjeikhez való jogainak tisztelete; a fosszilis üzemanyagok földben hagyása; a zöld technológiákhoz kapcsolódó protekcionizmus lazítása; ezek finanszírozását pedig pénzügyi tranzakciók megadóztatásával és külföldi adósságok eltörlésével megoldani. Néhány megoldás új, mint az egyre tornyosuló követelés, mely szerint a gazdag országoknak „klíma adósság” reparációt kellene fizetniük a szegényebb országoknak. Ezek nagy követelések, de éppen hogy volt alkalmunk látni kormányaink miféle eszközöket képesek megmozgatni, ha az elit megmentéséről van szó. Ahogy egy Koppenhága előtti szlogen kifejezi: „Ha az éghajlat egy bank lenne, meg lenne mentve” - nem pedig a piac brutalitásának lenne kitéve.

Az összefüggő narratíva és az alternatív megoldásokra való összpontosítás mellett, sok más változás is van: a közvetlen-akciókhoz való átgondoltabb hozzáállás, amely elismeri a tettek sürgősségét a szavakkal szemben, de elszántan kerüli azt, hogy belekeveredjen a már elcsépelt rendőr-kontra-tüntető forgatókönyvbe. „Az akciónk polgár engedetlenség” mondják a december 16-i akció szervezői. „Ledöntünk minden fizikai akadályt ami utunkba áll, de nem válaszolunk erőszakkal, ha a rendőrség fokozná a helyzetet.” (Mindezzel együtt, olyan nincs, hogy ne legyen a csúcs két hete alatt néhány futkosós összecsapás rendőrök és feketébe öltözött suhanok között. Ez mégiscsak Európa.)

Tíz éve, miután Seattle le lett zárva, egy New York Timesban megjelent cikkemben azt írtam egy új, radikálisan másfajta globalizációt támogató mozgalom, épp „debütáló buliját tartotta”. Mi lesz Koppenhága jelentősége? kérdeztem John Jordan-t, akinek jóslatát arról, ami később Seattle-ben történt, No Logo könyvemben idéztem. Azt válaszolta: „Ha Seattle a mozgalmak mozgalmának debütáló bulija volt, akkor Koppenhága nagykorúságunk ünnepe lesz”.

Jordan ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a felnőtté válás nem jelenti azt, hogy biztonsági játékról lesz szó vagy a polgári engedetlenségről való lemondásról a higgadt tárgyalások javára. „Remélem felnőttünk ahhoz, hogy sokkal inkább engedetlenek legyünk” mondta Jordan „mert életünk ezen a világon akár véget is érhet a túl sok polgári engedékenység miatt.”

ford: Karolin (Védegylet)

1. Climate Justice Action
http://www.climate-justice-action.org/

2. Mi lesz december 16-án?
http://www.climate-justice-action.org/news/2009/08/14/december-%2016th-1…

3. „bike bloc” (vicces kifordítása a Black Bloc-nak a globkrit mozgalom erőszakos szárnyának)
http://www.climate-justice-action.org/news/2009/11/05/fun-between-%20you…

4. „klíma adósság” reparáció
http://www.rollingstone.com/politics/story/30841581/climate_rage

5. The Battle of the Story of the Battle of Seattle, by David Solnit and Rebecca Solnit
http://www.amazon.com/Battle-Story-Seattle/dp/1904859631

***

PROGRAM HÉTFŐRE:
Battle in Seatle című film bemutatása:
2009. november 30., hétfő, 18:30, Tűzraktér (Budapest, VI. Hegedű u. 3.)